Reggel arra keltem,h Eby nyalogatja az arcom.Kinyitottam a szemem és azt láttam,h a hatalmas kutya ott toporzékolt a kezemnél.Minden emlékem arra utalt,h a saját szobámban aludtam el TV-zés közben.És ott volt Bill is,de ez itt a vendégszoba!-Hogy a jó patvarba kerültem ide?!?!?!-kérdeztem Ebytől aki erre csóválni kezdte a farkát.-Na mind1,sya Eby!-mondtam és kimentem az ajtón.Bementem a szobámba,h felöltözzek,de ekkor mint 1 villámcsapás úgy hasított belém a felismerés,h nem emlékszem,mi történt tegnap este.-Basz*ikuli!-mondtam mikor megláttam,h Bill még mindig alszik.Felkaptam pár ruhát csak úgy a székről és vissza mentem felöltözni a vendégszobába.Azomban nem néztem oda,h kinek a ruháját veszem fel és perceken belül ott álltam Eby előtt,Bill farmerében és pólójában.-Mi az Eby?-kérdeztem a kutyától mikor az,erőteljesen megmorgott.És ekkor jöttem rá,h Bill cuccai vannak rajtam.-Jahj,h az a.....-mondtam,de ekkor hirtelen kinyilt az ajtó és belépett rajta Bill az én farmernadrágomban.-Huh....szóval itt vannak a ruhájim.-mondta mosolyogva.-Jah....kössz,h behoztad a farmeremet!-nevettem.-Akkor én most kimegyek és felöltözök.-mondta Bill és kiment.-De itt a ruhád!-mondtam.-Van másik is!-nevetett rajtam.-Azt gondoltam.Na de én is meek öltözni!-mondtam és kimentünk az ajtón.-Én csak bemegyek a ruhámért és majd a fürdőben átöltözök!-mondta Bill és felkapta a táskájából az első kezébe eső pólót és farmert,majd kiment.Kb.10 perc után már mind a 2-en készen voltunk.-Nos akk menjünk kajálni!-mondtam mosolyogva és elindultam lefelé a lépcsőn,Bill persze utánam.Mikor leértünk nem találtuk se anyuékat,se Simonét és Gordont.Csak Eric,Elison és Tom ültek az asztalnál síri csöndben.Tom amikor meglátta Billt kajánul rávigyorgott,de meg se mukkant.Bill erre csak a középső ujja felmutatásával válaszolt.-Anyuék?-kérdeztem végül Elisontól.-Apu dolgozik,anyu meg kórházban.-mondta Elison és felállt az asztaltól.-És mi?-kérdezte Bill Tomtól.-Anyu bement Ninával a kórházba.Apu pedig Georgeal ment be a munkahelyére.-mondta Tom és ő is felállt az asztaltól.-Oké akk én áthívom Saraht!-mondtam és felkaptam a vezetékest.A telóban:-Sya Sarah!Át tudsz jönni?-én.-Persze!Itt van nálunk Allegra!Nem baj ha ő is jön?-Sarah.-Allegra?Jöjjön nyugiban!-én.-Okey!Akk megyünk!-Sarah és letettük.-Jönnek.-mondtam.-Hogy érted azt,h jönnek?!-kérdezte Elison.-Hozza Allegrát is!-mondtam és leültem a kanapéra.-Na ha neked szabad,nekünk is!Áthívom Gerryt,meg a lányoklat!-mondta Elison és felkapta a telefont.Hamarosan ő is lebonyolította amit akart és így már kereken 10-en voltak hozzánk meghívva.
Csöngettek és nmegérkezett Allegra és Sarah.-Sziasztok!-borultam a nyakukba.Allegra bár 17 éves volt,vele is nagyon jól megvoltunk.-Gyertek be!Allegra van 1 kis meglepim neked!-mondtam és bevezettem őket a nappaliba.Mikor Allegra meglátta Tomot azonnal sikító görcsöt kapott tőle.-Ez Tooooooooooooooooooooooom!!!!!!!!-sikítozta.-Na igen!Az unokatesójim!-mondtam elégedetten.-Ezt nem hiszem el!-mondta Allegra.Sarah csak némán bámulta a fiúkat.A srácok egész furán néztek rájuk,pedig gondolom kicsit azért értették,h mi a ,,bajunk".Megint csöngettek.-Ez Gerry lesz,és a csajszik!-mondta Elison és kinyitotta az ajtót.-Sziasztok!Sya Édesem!-hallatszott az ajtzóból Elison hangja.-Kik vannak itt?-kérdezte vki.-A húgom hülye barátnői,az unokatesóink,Eric és Én!-mondta Elison.Bejöttek,helyesebben mondva,beözönlöttek a lakásba.Mindenki bemutatkozott mindenkinek,Eric berakott vmit és dumált mindenki a saját ,,csapatával".Allegra,Sarah és én felmentünk a szobámba,mert elakartam nekik mondani,h mit kérdezett tőlem Bill.Amikor felértünk magunkra zártam az ajtót.-Na mit akartál mondani?-tudakolta Allegra.-Nos....Bill megkérdezte,h akarok-e járni vele.-mondtam.-És mit válaszoltál?-kérdezte Allegra.-Természetesen igent,hülye lett volna nemet mondani,ugye Enni?-kérdezte tőlem Sarah.-Nem mondtam neki semmit.-néztem a lányokra.-Mi???????!!!!!!!!!!!!!-mondták tök egyszerre.-Nem tudom mit mondjak neki és csak ma estig kértem haladékot!-mondtam.-De miért nem mondtál rá igent?-kérdezte Allegra.-Mert nem tom,h valóban tudnám-e szeretni!De gondolj bele,nem csak ez,hanem még az is,h össz-vissz 2 napja ismertük akkor egymást és a 3. napon nem akarok lefejelni 1 sz*r kapcsit.-mondtam kicsit félénkebben.-Akár,h is!Minden oldalról óriási mázlid van!-mondta Sarah menyugtatóan.-Kössz a próbálkozást,de még mindig nem megy 100%-ra a válasz.-mondtam nekik.-Annyi baj legyen.-mondta Sarah.Mikor befejeztük a társalgást vissza mentünk a fiúkhoz dumálni.De én csak bámultam magam elé.Nem tudtam volna megszólalni,hisz egész idő alatt az járt a fejemben,h mit is mondjak este.Ez pedig nem volt 1 könnyű kérdés......
Már fél 6 volt amikor hirtelen megállt a ház előtt 1 kocsi.-Várunk még vkit?-kérdezte Elison egyik barátnője Elisontól.-Nem.-mondta Elison és odament az ablakhoz.-Te szent ég!Itt van anyu és Simone!-kiáltotta rémülten.Hirtelen mindenki hatalmas rohanásba kezdett.-Sziasztok!-mondtam Sarahnak és Allegrának.-Sya Enni!-mondták és a többi vendéggel eggyütt kirohantak a hátsó ajtón.Mindig arra menekültek,ha engedély nélkül tartottunk bulit és vmelyik ősünk haza ért.Átmásztak a kerítésünkön és kikerülték a kocsifeljárónkat.Aztán mentek a maguk útjára.Tehát ott álltunk 5-en a legnagyobb kupiban mikor benyitott Simone és anyu.-Na de gyerekek!Mi történt itt?-nézett körbe anyu.-Most rendet kell raknotok!-mondta Simone a fiainak.-De nektek is!-mondta anyu mérgesen.Nem volt vmi nagy élvezet kitakarítani a nappalit,étkezőt és a szobáinkban is nagy volt a rendetlenség a barátaink miatt.Tehát a napunk hátra levő 4 és fl órája a pakolászás ,,tisztes" műveletével telt el.Apu úgy kb. este 11-re ért haza Gordonnal mivel másik megyekösségbe hívták a tűzoltókat.Nos ,,jó" napom volt,de csak most jött a neheze.
Felhívtam Saraht,h elmondjam neki,h szotrítson nekem.Ő persze 1 igazi jó barátnő módjára meg is ígérte,h így fog tenni.Kimentem a fenti teraszra.Bill ott támaszkodot a korláton és bámulta a teliholdat.-Szép mi?-kérdeztem tőle.-Németországban soha nem látni ilyen fényesnek.Ott mindig,mintha sötétebb lenne.-mondta és rám mosolygott.-Vagy csak Te látod úgy.Tudod néha az ember se lát tisztán mindent.-mondtam félénken.-Figyelj.Akkor.......-mondta félénken.-Persze,h válaszolok.-mondtam.Hirtelen egyszerre kavarodott bennem minden.Mit mondjak?Mit akarok mondani?Jaj,pedig nem látok át rajta.Nem tudom mi a szándéka és miért.Nem olvasok a gondoloataiban és még talán nem is ismerem,de talán hátha........-gondoltam.Hirtelen döntésre jutottam.-Nos akk mi a válaszod?-kédezte Bill csillogó szemekkel.-Bill....én még NEM akaok veled járni!-mondtam.
vége a 7. résznek
